Egy vérvétel azonnal, egy izotópos vizsgálat azonnal, és egy ultrahang vizsgálat egy hét múlva.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az interneten kicsit utánaolvastam a betegségnek, amire a háziorvos azonnal gyanakodott. Így egyre nehezebben hitegetem magam hogy  nem lesz semmi gond. Makk egészséges vagyok.

Gondolataim szerte széjjel. Már azt is átgondolom, mi lesz a családommal, ha esetleg én már nem leszek. Aztán úgymond észhez térek.

Én idióta. Ha tényleg hiszek a vonzás törvényében, akkor sürgősen más irányt kell adni a gondolataimnak!

Stop! Stop! Stop!

Ez egy nagyon jó módszer! Ha elkavarognak a gondolataim, és elkezdek megmártózni a szenvedésben, akkor kimondom háromszor magamban, hogy STOP. Így le tudom blokkolni az agymenésemet, és esélyt adok magamnak, hogy pozitív mederbe tereljem a gondolataimat.

Akkor próbáljuk meg másképp:

Tehát itt várok a vizsgálatokra. Magyarországon jelentős eredményeket értek el a pjzsmirígy betegségek vizsgálatában, illetve gyógyításában. Azért jó hogy itt vagyok, mert így idejében kiderül mi és mekkora a gond, és így idejében kerülhet sor az orvoslásra.

Ez így már jobb.

A mai találkozómat átteszem holnapra. Most már nem fogok odaérni.

A vizsgálatok következnek, és ez nem csak néhány perc lesz.

Eleve azzal indítottam, hogy elkeveredtem. Útbaigazítást kellett kérnem, amit meg kellett ismételtetnem, nem nem értettem. Tisztára zavarodott voltam.  Végre megtaláltam a bejelentkező ablakot. Természetesen várni kellett.

Előttem egy hölgy várakozott, ő is első alkalommal. Amikor kinyílt az ablak, odaadta a beutalóját. Kérdeztek tőle ezt azt, majd adtak neki egy időpontot két hónappal későbbre.

Na ,- gondoltam magamban, ez jó, nem kell forrón enni a kását, most úgyse érek rá, jó lesz nekem is egy későbbi időpont.

Odaadtam a beutalómat, majd viccesen megjegyeztem, hogy szerintem én is egy időpontot kapok majd. Megkérdezték, hogy mi a panaszom. Mondtam hogy nincs panaszom, csak nőtt egy dudor a nyakamra, azzal küldött ide a háziorvos.  Az asszisztens arcára komolyság ült. Türelmemet kérte, majd azt mondta beszél a Főorvos asszonnyal.

Ablak becsuk, én pedig kissé összezavarodva várakozom.

Ablak kinyit. Az asszisztens tájékoztatott, hogy már ma megvizsgálnak. Jelentkezzek be még itt meg ott, és jöjjek vissza.

Na gondoltam ennek a fele se tréfa, de még mindég kiderülhet hogy csak megrándult a nyakam! Vagy már nem?!

3604 pohár kávé! Egy kis kreativitással, és tejjel keverve

Na mi történt?

Az első ember akinél jártam édesanyám volt. Minden rendben ment, nagyon ügyesnek éreztem magam.

Épp öltöztem, mire azt kérdezte: -Mi van a nyakaddal.

- Semmi! – mondtam én. De megnéztük a tükörben, és tényleg meg volt dagadva egy része. Mit tehettem, megígértem édesanyámnak, hogy ha nem múlik el néhány napon belül, akkor elmegyek orvoshoz.

Talán mondanom se kell, hogy nem múlt el a dudor.

Elmentem hát a körzetihez, akinél több mint 3 éve nem jártam.

Mosolyogva fogadtam a beutalót, és bátran elhitettem magammal továbbra is, hogy hiába mondja, hogy struma, nekem csak megrándult a nyakam.

Elmentem időpontot kérni.

Nagyjából egy éve csináltam is egy vágyvideót ezekről a vágyakról. ITT

Néhány dolog meg is valósult.  Még dolgozok rajta. Azaz dolgoznék….

Ugyanis mindég megtorpanok. Mindég van egy olyan apróság amit képtelen vagyok megcsinálni.

Nagy tervek, és egy nyuszi nőci, aki mindíg előre agyal azon, hogy ki és mennyire fogja őt hülyének nézni.

Jó felállás.

Valamit tennem kell magammal!

A vizsga előtti napon engem is elkapott a dolog. Estére olyan kimerült voltam, hogy már járni se tudtam.

Éjszaka szerencsére elmúlt a lázam, így reggel amennyire lehetett összeszedtem magamat, és elmentem vizsgázni.

Szerencsére még így is sikerült annyit tanulni, hogy a vizsgáimat  sikeresen letettem.

Első akadály leküzdve.

Ezért is bátorkodom megírni, hogy a lányom kamaszodik. 10 éves, és több gondom van vele, mint az ikreimmel.

Velem nagyszájú. Például amikor felvilágosítom, hogy ő most szemtelen volt és vegyen vissza magából, akkor visszaszájal, hogy : – istenkém hát kamaszodom!

Na erre általában durranok… Majd megkérdezem, hogy miért gondolja, hogy ez mentség a viselkedésére?

Vajon sok lányos anya jár ebben a cipőben?

Megkérdeztem a saját édesanyámat, hogy én milyen kiskamasz voltam? Azt válaszolta hogy én különb dolgokat is csináltam, csak én később kezdtem.

Magyarán lesz még rosszabb is.

Pedig még büszke is lehetek, mert nem csavarog, nem próbálta ki a cigit (az osztályában állítolag már hárman dohányoznak), nem fiúzik (de persze szerelmes), és ami a legfontosabb, a lelki bánatát is megosztja velem.

Édes kisgyermek évek! Hová tüntetek???

Nagyjából egy éve szerkesztgetem, szépítgetem, és lasan lassan, de a napi látogatottsága növekedett. Aztán valaki valahová belepiszkált valami ártalmasat. Megkapta az oldalam a google riasztó piros ártalmas oldal megbélyegzését. 15000.Ft-ért néhány nap alatt helyeállították volna, de nekem nem volt ennyi pénzem. Viszont időm se nagyon. Így az oldalam helyreállítása eltartott néhány napig.

Biztos hogy nem profi módon, de helyrehoztam. Legyalultam 0-ra a teljes oldalt újratelepítettem, visszatöltöttem a korábban exportált tartalmat. Még szerencse, hogy a WP blogokkal lehet ilyen mentéseket készíteni.

A lényeg a lényeg, újra elkezdtem analizálni a nézettséget. A napi forgalmat.

15 nap kiesés után kész katasztrófa. A nézettség a felére esett vissza! A hajam égnek áll. Egy év munka eredménye 15 nap alatt már csak a felét éri.

Időm most sincs több, úgyhogy eltelik egy kis időbe míg ledolgozom a lemaradást!

Addig is tegnap ihletem volt, úgyhogy született egy új bejegyzés az ominózus oldalamra:

A semmin veszekedő ikrek

Már megint egy blog. Valami mindég arra késztet hogy megosszam másokkal a történeteimet. Mindent ami tipikus, vagy nem. Amiben magadra ismerhetsz, vagy nem.

A lényeg hogy megtörtént, elhangzott, elgondoltatott.

Foglalkoztat, vagy épp nem.